18. századi ismeretlen készítő
Apácamunka – Árpád-házi Szent Margit, 1760 körül
Gyűjtemény:
Képzőművészeti gyűjtemény
Leltári szám:
84.36.
Leírás:
pergamen, tempera, selyem, fémszál, polion keretezéssel, fekete-aranyszegélyű keretben, üveg alatt, 17×12; 20×20 cm
Bővebb információ, érdekesség, analógia:

Az egri Dobó István Vármúzeumban az 1980-as évek közepén a szakrális kisgrafikák tekintetében kiterjedt gyűjtő- és kutatómunka zajlott, melynek eredményeként korábbi szórvány vásárlások után Dr. Szilárdfy Zoltán (katolikus pap, c. esperes, Henszlmann-díjas művészettörténész, keresztény ikonográfiát oktató tanár, műgyűjtő) szakrális kisművészeti kollekciójának jelentős darabjaival, elsősorban az úgynevezett apácamunkákkal gazdagodott a képzőművészeti gyűjtemény. Ezekből, kölcsönműtárgyakkal kiegészítve, megrendezésre került a Devóció és dekoráció – 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon című időszaki kiállítás (1984). Ezután a kutatás nem állt meg és 1985–86-ban újabb darabok kerültek be a gyűjteménybe, valamint megvásárlásra került egy igen különleges műtárgy-együttes a sátoraljaújhelyi Szent István plébániáról. A főleg 17–19. századi fa- és rézmetszeteket, rézkarcokat, acélmetszeteket, litográfiákat Gond Ignác (1841–1910) stomfai katolikus plébános, amatőr régész gyűjtötte össze.

A múzeum kis ájtatos képeket tartalmazó kisgrafikai gyűjteménye a történelmi Magyarország barokk búcsújáró helyeinek (kiemelten Mária kegyhelyeinek) kegyszobrairól, kegyképeiről és általában a szentképkultuszról sok érdekes adalékkal szolgál.

Ezek a kis képecskék a trienti zsinat után a protestáns képrombolás ellenhatásaként fölvirágzott barokk ereklye- és szentképkultusz gyümölcsei. Kolostormunkák, másként apácamunkák néven ismertek, hiszen elsősorban apácák, szerzetesnők – klarisszák, orsolyiták, angolkisasszonyok és Erzsébet-apácák – készítették őket. Devotionáliákat: ereklyéket (apró csontokat), ereklyeutánzatokat (viaszból öntött ereklyéket), vagy szentképmásolatokat tartalmaznak. A szentképeket elsősorban szerzetesek és apácák, de hívők (arisztokraták és polgárok egyaránt) festhették. Ezeket polion-dísszel – sodort fémszálakból, bársonyból, selyemből, gyöngyökből, ékkövekből, üvegpasztából plasztikusan kialakított virágdísszel – övezték és mélyített, üvegezett keretben helyezték el. Leginkább búcsújáró helyeken árusították őket. Elsősorban a személyes áhítat tárgyai voltak, de templomi használatra is készülhettek.

A múzeum gyűjteményében lévő apácamunkák 1992-től 2007-ig a Heves megye és Eger a 18–19. században című álladó várostörténeti kiállításon voltak láthatók az egykori vármegyei börtön barokk épületében.

Proveniencia:
Vásárlás Szilárdfy Zoltán gyűjteményéből 1984-ben
Kiállítva:
Heves megye és Eger a 18–19. században, Eger 1992–2007;
Képes imádságok, Szécsény, Kubinyi Ferenc Múzeum 2015–2016.
Irodalom:
Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Budapest, 1984.; Devóció és dekoráció. 18 és 19. századi kolostormunkák Magyarországon. (Studia Agriensia 7. = a kiállítás szakkatalógusa.) Szerk.: Lengyel László – Mojzer Miklós. Előszó Galavics Géza. Szilárdfy Zoltán, Tüskés Gábor, Knapp Éva és Lengyel László tanulmányai. Dobó István Vármúzeum, Eger, 1987.