Cesare FRACANZANO (1605–1651)
Avilai Nagy Szent Teréz az angyallal,
1640-es évek
Gyűjtemény:
Képzőművészeti gyűjtemény
Leltári szám:
77.2.1.
Leírás:
olaj, vászon 120×102 cm
Bővebb információ, érdekesség, analógia:

A budapesti műkereskedésben ismeretlen festő alkotásaként vásárolta meg a múzeum ezt az olajfestményt. Az Egri Képtár 1979-es katalógusában, első kiállításakor, Czobor Ágnes 17. századi lombard festő műveként közölte. Az angyal színes szárnyai miatt milánói hatást feltételezett. A későbbi attribúció finomította a meghatározást, és ma Cesare Fracanzano nápolyi festő műveként tartjuk számon. Fracanzano festészete a 17. századi nápolyi művészeti életben formálódott. 1622-ben ment oda fivérével, Francescoval, s ott Jusepe de Ribera műhelyét látogatta. Az 1630-as években a flamand van Dyck művészete hatott rá.

A fohászkodó női szent köpenyének különösen megfestett súlytalan drapériája, a nagyvonalú faktúrák, a misztikus fényekkel kiemelt alakok, a karakteresen megfestett kézfejek, a szétterülő ujjak, Szent Teréz érzelmes pillantása, szeme fehérjének csillogása, az angyal lágy tekintete, az öltözetek meleg színhasználata az 1640-es éveire teszik az életműben festményünket.

A mű restaurálása után tökéletesen olvashatóvá vált az angyal kezében tartott nyitott könyv lapjainak felirata: TENVIS MANVM / DEXTERAM / MEAM / ET IN VOLUNTATE / TUA DEDVXISTIME / ET CVM GLORIA / SVSCEPISTI ME / PS 72 (72. zsoltár 24. verse: Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.) Az idézet itt arra a fohászra utal, melyben a szent életet élő, az isteni szeretet tüzében égő Szent Teréz (Avila, 1515 – Alba de Torres, 1582 – spanyol nemesi családban született) rábízza magát teremtőjére. Terézt 1614-es boldoggá avatása után 1622-ben avatta szentté XV. Gergely pápa, így a festmény születése összefüggésbe hozható szentté avatásával. Festményünk évtizedekkel előzi meg a szent életű nő legismertebb ábrázolását, Giovanni Lorenzo Bernini Szent Teréz extázisa című, a római Santa Maria della Vittoria Cornaro kápolnájában lévő szobrát (1647–1652), de fontos megemlíteni, hogy a két mű hasonlóképpen ábrázolja az isteni szeretetben feloldódó nő lelki elragadottságát.

Proveniencia:
Vásárlás a BÁV Budapest, Kossuth Lajos utcai üzletében 1977-ben
Restaurálta:
Sztojka Szilárd 1995-ben
Kiállítva:
Egri Képtár 1976–2016