Holland festő – újabban Dominicus van
TOL (1630 után – 1676)
Fiatal festő műtermében,
1660-as évek
Gyűjtemény:
Képzőművészeti gyűjtemény
Leltári szám:
73.6.1.
Leírás:
olaj, vászon 37×29,5 cm
Bővebb információ, érdekesség, analógia:

Megvétele után pár évvel az Egri Képtár remekei között kiállításra került ez a kisméretű, anonim festmény. Így a gyűjteményt meglátogató művészettörténészek az elmúlt évtizedekben számos attribúciós javaslatot tettek alkotójára vonatkozóan. Az azonban, hogy a holland Leiden városában működő számtalan 17. századi „finom festő” egyike készítette a képet, nem volt kétséges. A leideni kismesterek képein megjelenő enteriőrök csendéletszerűen elrendezett belső terek. Aprólékosan megfestett szőnyegekkel, drapériákkal leterített asztallal, könyvekkel, az ábrázoltat jellemző tárgyakkal, eszközökkel és egyéb ritkaságokkal berendezve ábrázolták koruk életvitelét.

A 2014 őszén a Szépművészeti Múzeumban megnyílt Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című nagyszabású kiállításra kölcsön kérték festményünket, s a katalógusban – Ember Ildikó művészettörténész kutatásai alapján – már Dominicus van Tol műveként jelent meg, aki unokaöccse – és egyben tanítványa – volt a leghíresebb leideni finom festőnek, Gerrit Dou-nak (1613–1675). Dominicus van Tol életéről nagyon kevés adat maradt fenn, de tudható, hogy 1664-ben önállósodott, akkor vették fel a város festőcéhébe. Utrechtben és Amszterdamban is dolgozott.

A kép festője szemléletesen tárja elénk egy 17. századi szerény festőműhely világát. A fagerendás mennyezetű belső térben, hátul jobbra a műterem üvegablaka előtti kis asztalon egy festéktörő, őrlő kő, a fali polcokon apró szerszámok, tárgyak láthatók. Képünkön erős világítás emeli ki a főalakot a homályba burkolt műtermi háttérből. Egy fiatal festő jelenik meg rajta, s az sem kizárható, hogy önarcképpel van dolgunk. Kék szemei és kese, talán szőke, vagy inkább rőt, esetleg rizsporos haja portrészerűen festett. A büszke tartású, öntudatosan ránk néző, kezében festőbotot tartó fiatal férfi előtt egy csíkos szőnyeggel leterített kőasztalon trompe l’oil hatású, a kép síkjából előretüremkedő csendéleti kompozíció látható. Az ecsetekkel tűzdelt festőpaletta mellett egy sokat használt vázlatkönyv és feltekert tájvázlat látható. A kompozíció bal oldalát lezáró zöld bársony függöny, a festő fehér csipke gallérja, vörös kézelős, gombos kabátkája és színpadiasan testére csavart köpenyének, vagy inkább festőkötényének realista megfestése az, melyben leginkább megmutatkozik festőnk kiemelkedő művészi kvalitása.

Proveniencia:
Vétel budapesti magángyűjteményből 1969-ben
Kiállítva:
Egri Képtár 1976–2016; Rembrandt és a holland arany évszázad festészete. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2014–2015 (Kat. 134. oldal)