Régészeti leletek az őskortól a honfoglaláskorig

Heves Megye területéről

ŐSKŐKOR Kr.e. 2 500 000–Kr.e. 11 500 – 1. vitrin, alsó rész

 

Az emberiség történetének leghosszabb időszaka a paleolitikum idejére tehető. A pleisztocén klímát az ismétlődő nagy eljegesedések, glaciálisok és a jég időleges visszahúzódásával járó interglaciálisok jellemezték, amelyek általában néhány tízezer évig tartottak. Az ember kialakulása a korai paleolitikum időszakában, jó 2,5–1,4 millió évvel ezelőtt, Afrikában ment végbe. Az alsó paleolitikum, 250 ezer évvel ezelőttig a Homo erectus, a felegyenesedett ember időszaka volt. Ő már használta a tüzet, jobban kidolgozott szerszámokat, szakócát készített és csoportokban vadászott. Magyarország egyetlen hitelesen feltárt alsó paleolitikus lelőhelye Vértesszőlős kb. 350 ezer évvel ezelőttre tehető. Megyénkből hasonló korú leletek nem ismeretesek, legfeljebb kétes korú szórványok.

 

A középső paleolitikumban, napjaink előtt 250 000–35 000 évvel, a Homo sapiens neanderthalensis, a neandervölgyi ember uralta egész Európát, így térségünket is, ahol nyílt színi és barlangi lelőhelyeit egyaránt ismerjük. Főként szilánkeszközöket készített. A hegyekben zergére, barlangi medvére, a síkságon nagyvadakra vadászott. A korszak egyik leghíresebb lelőhelye a bükki Suba-lyuk-barlang, ahol egy neandervölgyi nő és egy gyermek töredékes csontmaradványai is előkerültek.

 

A modern ember, a Homo sapiens sapiens kb. 100–150 ezer évvel ezelőtt alakult ki a Homo erectus észak-afrikai változatának leszármazottjaként. Specializált vadászatot folytatott és pengeeszközöket készített. Európában a megjelenésétől számítjuk a felső paleolitikumot, amely napjaink előtt 35 000 és 10 000 közé tehető. Térségünk kiemelt jelentőségű barlangi lelőhelyei közé sorolhatók az Istállós-kői-barlang, a Szeleta-barlang, a Balla-barlang és a Suba-lyuk-barlang is.

 

A rendszeres és az utóbbi időkben egyre intenzívebb terepbejárások és felszíni gyűjtések révén a Bükk- és a Mátra-hegységek vidékén számos őskőkori lelőhely vált ismertté. Az újabb terepi kutatásoknak köszönhetően, csak a Mátra-hegység vidékén és annak tágabb környezetében több mint kétszáz nyílt színi paleolitikus lelőhelyet azonosítottunk. A lelőhelyek, a műhely- és vadásztelepek a Zagyva és a Tarna középmagas teraszain, a Mátra alacsonyabb oldalgerincein, valamint déli és délnyugati részének hegylábi felszínén találhatók. Vidékünk kedvező életfeltételeket biztosított az őskőkori ember számára, hiszen gazdag volt vadászható állatokban (mamut, vadló, rénszarvas), ehető növényekben (csipkebogyó, kökény) és a kőeszközök készítéséhez szükséges kőnyersanyagokban is. A létfenntartás már a középső paleolitikumban is számos specializált tevékenységet, például irányított vadászatot, kovakitermelést igényelt, de ekkor elsősorban még csak lokális szinten. A felső paleolitikumban viszont az együttműködő vadásztörzsek már nagy területekre kiterjedő, komplex létfenntartó stratégiát alkalmaztak.

 

Kiállításunkban a neandervölgyi emberhez köthető, középső paleolitikus jellegű, Micoquien- vagy korai Szeletien-kultúrához tartozó, kétoldali megmunkálású, levél alakú hegyeket, kaparókat és kaparókéseket mutatunk be Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi és Gyöngyöspata települések környezetéből. A modern ember felső paleolitikus jellegű Aurignacien eszközeit (magas vakarók, orros vakarók, többszörös élű vésők, retusált pengék) valamint Gravettien és Epigravettien eszközeit (hegyek, tompított hátú pengék, lamellák, vésők, pengevakarók, csonkított darabok) a Zagyva-folyó közép magas teraszairól és a Mátra-hegység vidékéről válogattuk össze.