Régészeti leletek az őskortól a honfoglaláskorig

Heves Megye területéről

RÉZKOR Kr.e. 4 500–Kr.e. 2 700 – 5. vitrin

 

Az időszámításunk előtti 5. évezred közepén újra megváltoztak a Kárpát-medence klimatikus viszonyai. A természeti környezet változásával a gazdálkodás súlypontja a földművelésről az állattenyésztés felé tolódott el. A rézkorban az állattenyésztésen alapuló életmód nagyobb mozgékonyságot igényelt, a közösségek gyakran változtatták lakhelyüket, a települések rövid életűek, egyrétegűek. Ebben az időszakban vált el határozottan a temetkezési hely a mindennapi élet helyszínétől. Heves megye területéről a korai és középső rézkorból, a Tiszapolgár- és Bodrogkeresztúr-kultúrák településektől elkülönült, gazdag temetőit ismerjük leginkább. Szihalom határából több temetkezést is ismerünk, kiállított tárgyaink egy része innen származik. Köztük említhető például egy igen gazdag női temetkezés. Az itt eltemetett személy különlegességét nem csak mellé rakott tárgyai és egykor díszes ruházatának maradványai jelzik, hanem az is, hogy sírja a temető többi sírjától elkülönülten jelentkezett. A halottat bal oldalára fordítva, ún. „alvópózban” fektették a sírba, mellé hét edényt helyeztek, egyik edénybe vörös földfestéket raktak, a többibe valószínűleg étel és ital került túlvilági útravalóul. A nő derekát egykor egy 10–14 sorból álló, lapos, hengeres, fehér színű mészkőgyöngyökkel díszített öv fogta körbe. A sírból összesen kb. 5 500 darab gyöngy került elő. A megye területéről hasonló temetkezések ismertek Tenk, Mónosbél, Vámosgyörk határából is. A férfi sírokban réztőrök, hosszú kovapengék, obszidián nyílhegyek, kerámiaedények fordultak elő, a női sírokban pedig főleg ékszereket, korall- és csontgyöngyöket, valamint különböző formájú edényeket találtak a régészek. A réz és az arany, mint presztízstárgyak nyersanyagai, egyre fontosabbá váltak. Ebben az időszakban terjedtek el a nagyobb rézeszközök, csákányok, lapos balták. Aranyból jellegzetes ékszerek, sajátos formájú csüngők készültek, amelyek általános felfogás szerint a női testet jelenítették meg. Térségünkben a korszakból csak néhány településrészlet került elő (Tarnabod, Tarnaméra, Szihalom) viszont továbbra is jellemzők a nagy rondellák, többszörös körépítmények, melyeket leginkább ceremoniális központokként értelmezhetünk (Füzesabony–Pusztaszikszó, Tiszanána–Dinnyehalom).

 

Az időszámításunk előtti 4. évezred közepén, a késő rézkorban, a helyi hagyományok és a külső hatások keveredéséből egy, a Kárpát-medencén is túlnyúló, egységes kulturális tömb, a Baden-kultúra jött létre. A kisebb-nagyobb telepeken különböző funkciójú vermek, gödrök, kemencék kerültek elő, a házakat azonban alig ismerjük. A korszakra igen változatos és szép edényformák jellemzőek, kannelúrás hasú bögrék, korsók, többsoros bordával díszített fazekak, bekarcolt halszálka mintával, benyomott pontsorral díszített kerámiák. A kultúra jellegzetes edénytípusa a belül egyharmad-kétharmad arányban kettéosztott, ún. „kétosztatú” tál. A késő rézkorból a néhány sírból álló, kis családi temetkezések mellett nagyobb sírszámú temetőket is ismerünk. A csontvázas temetkezés mellett ekkor terjedt el a halotthamvasztás szokása is. Az időszámításunk előtti 4. évezred második felében az Alföld keleti részén, nagy kurgánok alá temetkező jövevények jelentek meg. Leletanyagaik előképei kelet felé, egészen a dél-orosz sztyeppékig visszakövethetők. Valószínűleg ekkor jelent meg először a ló a Kárpát-medencében mint haszonállat, és bizonyára ezekhez a jövevényekhez köthető a vélhetőleg kaukázusi eredetű kerekes kocsi itteni elterjesztése is.